Dunamenti Sporthorgász Egyesület

fejléc

Egy kedves vendéghorgászunk az alábbi beszámolóját osztotta meg velünk:

A mai nap horgászélménye adott ihletet ahhoz, hogy megírjam tapasztalatomat a tóval kapcsolatosan. Bár már tavaly elkezdtem ismerkedni a vízzel párom jóvoltából, de akkor még inkább lelkes szemlélő voltam így túl sok élménybeszámolóval még nem tudok szolgálni. Még januárban eldöntöttem, hogy idén én is megpróbálom kitanulni a horgászat csínyját- bínyját. Friss levegő, nyugalom, gyönyörű látvány és nem utolsó sorban az élmény amit nyújt egy ilyen nap úgy gondolom leírhatatlan, de azért én mégis megpróbálom.

IMG-1457249454551-V

A mai nap hasonlóképpen indult mint általában szokott. Reggel felkeltünk, megkávéztunk majd útnak indultunk. Csak most nem a munkába, hanem a tópartra igyekeztünk, meg is érkeztünk fél 8 felé, lepakoltuk a holmijainkat amiket már előző este gondosan összepakoltunk majd megvettem a napijegyemet és választottunk etetőanyagot. Még mielőtt bármit is elkapkodtunk volna, kényelmesen ittunk még egy kávét, majd kiválasztottuk a számunkra megfelelő helyet, ahonnan célszerűnek véltük meghorgászni a vizet. Kipakoltuk a felszereléseinket és elkezdtük azokat összeállítani. Kis idő múlva az első bot már a vízben akciókészen volt.
Első próbálkozásra alsó és felső horoggal tettem érdekesebbé a horgászatot és mindkét horogra csontit és kukoricát fűztem. Miután a bedobott botot elhelyeztem az ágason és a kapásjelzőt is a helyére tettem, nem várt rám más, minthogy elkezdjem csalizni a másik botot is. Itt annyiban változtattam, hogy a felső horogra csak csonti került míg az alsó horogra kukorica és puffasztott rizs.

A siker egyelőre elmaradt, de én kitartó voltam. A botok mellé helyeztem a kemping székemet amit magammal hoztam és nekiláttam a reggelimnek. Olyan 10 óra magasságában megérkezett az első érdeklődő, akit miután kisegítettem a vízből kiderült, hogy egy keszeg. Felső horogra érkezett csontira. Örültem ennek is, mert azt hallottam, hogy ahol keszeg van ott van ponty is. Így hát nem csüggedtem egy percre sem, mert hát a kis hal is hal. Megnéztem mi maradt a horgon, de úgy döntöttem lecserélem a csalit. Felső horgon maradtam a csontinál, alsó horogra viszont puffasztott rizst és pufit tettem. Természetesen az etetőkosárba belegyurmáztam a Tímár hideg vízi ponty kárász fekete etetőanyagot amit reggel vettünk a halőr házban. Miután bedobtam a botot nem kellett sokat várni a másik apróságra sem, ugyanis ami bent maradt bot érdekessé vált egy másik keszegnek. Így ment ez körülbelül délután fél 2- ig amikor aztán elcsendesedett a víz. A puffasztott rizs és pufi miatt olyan fél óránként újra kellett csaliznom, miután leáztak a horogról, de nem bántam hiszen minden egyes bedobás egy új esély volt arra, hogy valami a horgomra akadjon.20160317_1428

Igazi tavaszi napsütéses az idő így aztán fel sem tűnt, hogy mennyire telik. Egyszer csak észrevettem, hogy a kapásjelzőm fel le ugrál. Hohóóó gondoltam itt van az én időm. Nagyon figyeltem arra, hogy az ágasba ne akadjon bele a botom ugyanis hajlamos vagyok természetellenesen elbénázni néha dolgokat és szalasztottam már el ez miatt halat. Miután beakasztottam neki azt éreztem, hogy hoppá ez lehet nem is hal lesz, ugyanis megakadtam. Mindenesetre elkezdtem kitekerni és meglepően éreztem, hogy jön a súly. Körülbelül a felénél járhatott a zsinórom mikor éreztem, hogy megmozdul a végén valami így már biztos voltam benne, hogy a horgomra akadt egy hal, de azt még nem tudtam, hogy milyen fajta. Nemsokára partra is segítettük és meglepődtem mikor kiemeltük az merítőhálóval. Egy gyönyörű tőpontyot sikerült megakasztanom, ami 48cm hosszú és 3,510 kg súlyt mutatott. (képen) Párom kissé el is ámult, gyors tanácskozás, majd arra jutottunk, hogy hazavisszük és meglepjük vele a nagymamát. Ez a ponty alsó horogra jött amin giliszta és kukorica volt a menü, a felső horgon pedig csonti, bár nem tudom ez számított e valamit.

20160317_1525

Újracsaliztam a botomat és ha már lúd akkor legyen kövér így aztán ismét kukoricára és gilisztára esett a választás. Nem kellett sokat várni, úgy egy órát és máris csengetett ismét a kapásjelzőm ugyanarra a botra amivel egy órája a 3,5- es pontyot segítettem partra. Egy kis hezitálás, hogy most vágok be vagy később, de végül időben sikerült megakasztanom. Természetesen most is kivételesen figyeltem az ágasról való leemelésről. Egy harciasabb példányt sikerült fognom, így tudtam azt, hogy ez nem lesz akkora mint a másik. Küzdött szépen, de párom segítségével emelőhálóval a partra segítettük. Miután kiszabadítottuk a szájából a horgot és lemértük. 38 cm és 1,470 kg– os ponty került most a horgomra. (képen)

Ránéztem az órámra háromnegyed 4- et mutatott az óra így már ezt a botot nem csaliztam újra, hanem szépen kezdtem elpakolni. Negyed 5- ig vártam a másik botra, de már nem jött rá jelentkező így miután lassan lejár a napijegyem így kivettem a botot a vízből és azt is elcsomagoltam. A halőrház felé haladva azt állapítottam meg, hogy nem kell ahhoz profi felszerelés és évek tapasztalata ahhoz, hogy halat fogjon az ember, elég ha kitartóan, türelmesen várja a halakat és ha kell folyamatosan és gondosan csalizza a horgokat.
Természetesen volt rá példa, hogy nem volt jelentkező a csalira amit felkínáltam nekik, de akkor sem keseredtem el hiszen maga az élmény, hogy nem a belvárosi betontömbben van az ember arra sarkalja a személyiségemet, hogy újra és újra kijöjjek akár sikeres akár nem a horgászatom a nap végére.

Remélem rövid kis történetemen felbuzdulva sokan választják majd ezt a remek horgászhelyet.
Jó fogást kívánok hozzá mert remek környezet és kellemes kikapcsolódás.

Share